Én nézem a Való Világot. Igen; a műsort, ami az RTL Klubon megy, imárron negyedik alkalommal. Tanulságos, ajánlom mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik a társadalom vagy a pszichológia iránt. Persze csak ésszel, mert aki "szórakozásból" akarja nézni, azt ezennel butának és sajnálatraméltónak nyilvánítom és kiközösítem magam közül.
Az idei széria különbözik az eddigiektől; ebben már nyíltan bekategorizálják a jelölteket, és csoportonként hármasával bocsájtják őket a nép elé, amely majd szavaz az elkövetkezendő 5 hónapnyi létükről. A kategóriák felsorolásával nem fárasztom Önöket, azt mindenki megnézheti a műsor honlapján, egyet azonban kiemelek, mégpedig azért, mert ma ez volt műsoron. Plasztikcicák. Annyira beszédes elnevezés, hogy szerintem nincs mit hozzáfűzni, hűen tükrözi a mai magyar (és a nyugati) kultúra állapotát, no meg az RTL színvonalát, ugye. A 3 lány (mivel a plasztikcica-kandúrt még nem találták fel) eltérő életmódot képvisel, az egyik "biotermékekkel foglalkozik", 33 éves (legalább 40-nek néz ki), és imádja, ha fotózzák (meglepő), a második 20 éves, "táncosnő", egy 59 éves barátjával él együtt (természetesen nincs köztük semmi >>olyan
Mondanom sem kell, hogy a műsorban a színvonalas műsorvezető (Balázs) a középső lány mellett kampányolt, aki a legcsúnyább, és a bemutatkozó kisfilmje alapján a legbutább mind közül.
Szociológiai szempontból még mindig érdekes a műsor, de máshogy ("szórakoztatásból") veszélyes. Ez, hogy főműsoridőben egy olyan adás menjen a legnézettebb magyar tévécsatornán, ami nyíltan a társadalmi devianciákat élezi, kétségbeejtő. Ami még a rendkívüli, már-már amerikai mélységekbe süllyedt televíziózási színvonalat jellemzi, az az alattomos manipuláció, amit itt is alkalmaznak a nézők ízlésének irányítására.
Ilyenkor eszembe jut, hogy lám, a sajtószabadságnak is lehetnek hátrányai. Csak nem olyan látványosak, de sokkal veszélyesebbek, mint a nyílt cenzúra következményei. Remélem, tévedek. Én örülnék a legjobban.

Ha mérleget kéne vonnom, ami egyébként túl hivatalosan és ridegül hangzik és nem teszem, akkor összességében jónak értékelném a gólyabált. Jó volt a hely (rosszabbra számítottam), bár eltévedtem néhányszor és még most sem tudom, hol mentünk be XD. A zene sem volt rossz, csak egy része, de sebaj, mert azalatt át lehetett menni egyik teremből a másikba, közben pedig megállni a pultnál inni valamit és összefutni a cimbikkel. Mondhatni a pult volt a szociális érintkezés helyszíne. Noh.
Minden lány szép volt és csinos, tökjó ruhák voltak, a fiúk meg voltak. Büszke voltam mindenkire :). Tökjó volt öltönyben bulizni, nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. Pozitívum, hogy a Népligetben, a volt E-klub (ma Diesel) épületében volt a dzsembori, így közel volt az otthon (nekem).
Ha Parov Stelar is lett volna, az maga lett volna a mennyország, de hát nem lehet minden tökéletes, ugye. Jó este volt, szép emlék marad. :)

" Aquincum-felső következik. Átszállhatnak a szendtendrei HÉV-re. Nikszte halt nekszt sztáp: Aquincum felső. Umstájgemürlich kejcu di fororbán for szentendre. Plíz cséjndzs hír tu dö suburban réjlvéj of szentendre."-mondta a bemondónéni hangja a reggeli vonaton, mialatt robogtunk a Pázmány felé. Mikor megálltunk az állomáson, mások mellett felszállt egy cigány família is (6-an lehettek) és helykeresésbe kezdtek. Mivel csak itt-ott voltak szabad helyek, többfelé szakadtak, s ezután csöndben ültek a helyükön, csak néha kiabáltak át a másikhoz valamiért. Volt velük egy 2-3-4-éves (a gyerekek korát nem tudom megítélni, nézzék el) gyerek, aki természetesen velem szemben ült le. Aranyos volt, rohangászott, beszélt és csak néhányszor rugdosott meg, amit persze a szülei figyelmen kívül hagytak, nem szóltak rá. Hiába, nekik kicsit mások a normáik, mint nekünk, én meg empatikus vagyok. hö. Szóval telt-múlt az idő, közeledett a Pázmáneum megállóhely, közben felszabadult egy négyszemélyes ülőhely a vonaton, az ülőhelyemmel rézsútosan szemben, a cigány família oda is telepedett. Nah, most aztán felélénkültek, hogy együtt voltak! Hangosan elkezdtek beszélgetni, viccelődni, csevegtek az egyetemistákkal, egymással is. Az alagút környékén (merthogy a Pázmáneum előtt a vonat átsuhan egy hegy alatt) már hozzánk is beszéltek: " Há' mennyetek a szekvenciára, a tanfolyamra! Tudod, az iskola mellé!" Hát tudtam, értettem, bár beletelt egy kis időbe, míg felfogtam, mit akar kifejezni. " Csák vicceel."-mondta az idősebb cigányasszony mosolyogva. Leszálltunk, mentünk a dolgunkra, kezdődött az előadás. Kellemesen csalódtam, érdekes élmény volt ez a találkozás, mivel általában semmilyen kapcsolatom nincs cigányokkal, elmegyünk egymás mellett. Hát most nem.
Azt pedig már sohasem fogom megtudni, hogy sikerült-e elérni az úticéljukat, sikerült-e végül "megegyezni" a kalauzzal (aki nem akarta elfogadni a 2700Ft-os útiköltség fejében felajánlott ezrest). Furcsa, de azt remélem, sikerült. A korrupció pedig rossz dolog.

Ma két nagy filmet is néztem, mindkettő más miatt volt jó. Az első Szabó Magda Régimódi Történetének filmváltozata volt (legalábbis az első 4 rész a 6-ból). Nagyon tanulságos, izgalmas és hihetetlenül bölcs történet, sokat tanulhatunk belőle, miközben jól "szórakozunk", emberi sorsokkal ismerkedünk meg, tragédiákat élünk át. Kitalálni sem lehetne izgalmasabbat, az ember néha nehezen hiszi el, hogy ez igaz és valóban megtörtént. Persze kellett hozzá egy Szabó Magda is, aki úgy tudta megírni, olyan stílusban, ahogyan kevesen.
A másik a Harry Potter és a Főnix rendje című film volt, ami egy irodalmilag kevésbé értékes könyvből született, de emberi érzések, bölcsességek, humor ebben is akad. Meg persze mese. Ez az igazi értéke a Harry Potter-történeteknek, az a varázs, az a különleges kis világ, amit az író (és a rendező) kitalált és megvalósított.
Ilyenkor gondolkodom el rajta, hogy milyen jó is embernek lenni. :)

Nohát. Ma reggel, fürdés előtt kimentem a konyhába indokolatlanul és belepillantottam az asztalon heverő Népszava mellékletbe, amit Mama mindig odaad Anyának behatóbb tanulmányozásra, mert hát fő az objektív tájékozódás, ugye. Nem lettem tőle okosabb, csak bölcsebb. Az egyik írásban Medgyessy Péter elemezi a "magyar baloldal" helyzetét, mellette Andrassew Iván "publicista" blogjából láthat egy ízléses kis kivonatot a nyájas olvasó. Nem a gondolatpatakok tartalmát fogom kifejteni, arra úgysem kíváncsi senki (tisztelet a kivételnek). Inkább arról gondolkodom picit, hogy miért utálják sokan a politikán Magyarországon. Merthogy ez a téma jutott eszembe a cikkekről.
Úgy vettem észre, hogy nálunk divat utálni "az egész politikát". Mindig érdeklődve figyelem azokat, akik ezen a véleményen vannak, hátha megértek valamit az okok közül. De nem. Főbb érvek: "mert mocskos, mert lopnak, mert csak a pénzzel törődnek és mert egyébkéntis fújj." És (amivel nem kezdünk mondatot, ugye) ezen szépen felidegesítik magukat, legyintenek és mennek tovább a dolgukra.
Vannak, akik úgy érzik, joguk van utálni a politikát, mert az felettük áll, nekik nincs beleszólásuk "a nagyok dolgába". Hát ez pedig egy téves gondolkodás. Finoman jelzem, Magyarországon húsz éve demokrácia van (még ha torznak is tűnik néha), és minden hatalom "a nép" kezében van. Azt teszünk politikussá, akit csak akarunk. Elvileg. Persze van egy csomó tényező, ami némileg árnyalhatja és árnyalja is a képet, de ezeket itt nem fejtem ki. Csakmertnem.
Az a lényeg, hogy aki utálja a politikát, az a saját "állampolgári sorsának" irányítását utálja, és én sajnálom ezért.
Ha meg nem tetszik neki a jelenlegi rendszer, tessék kitalálni jobbat, ahol nem kell neki utálni a politikát. Szeretettel várjuk az ötleteket:) Elvégre demokrácia van...

Tegnap interjút adtam az MTI-nek. hö. Najó, nem egész estés, nyakkendős, szakértős, mellébeszélős, tudományos, idegenszavakat használunk, hogy okosak legyünk-típusút. Csak egészen picikét. Mélázva álltam a Nyugati pályaudvar (a kolduló dáma) főbejárata közelében, várakoztam Nitusra, egy barátomra. egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy előttem áll két pasas: egy fiatal és egy idősebb, már őszes hajú. Az idős farmerben volt dzsekiben, a fiatal elegánsabb volt valamivel, és mikrofont tartott a kezében a távirati iroda jellegzetes logójával. Az "öreg" épp ekkor kapcsolta be a kamerán a reflektort, ekkor a társa már ott állt előttem és a MÁV-ról érdeklődött: mi a véleményem az utastájékoztatásról és a vonatok pontosságáról. Nagyhirtelen válaszoltam valami ösztönöset, ami eszembe jutott (szerintem egész értelmesnek tűntem, mert a riporter srác bólogatott és azt mondta: "jó, jó, nagyon jó"). Ennyi volt hát a kalandom a médiával. Csodálatos kis szösszenet.

Ma az egyik kiskedvenc, a BKV kitett magáért. Állok a 3-as metró határ úti állomásán, néhány száz utastársammal együtt, várjuk a KöKi felől érkező szerelvényt, egyszercsak nagyhirtelen fülsiketítő orgánummal csap bele a kómás, reggeli nyugalomba a forgalmi ügyeletes "hölgy" kedves, lendvaiildikóisztikus hangja: " Felhívjuk utasaink figyelmét, hogy a metró műszaki okok miatt nem közlekedik, szíveskedjenek a metró területét elhagyniiiiii!" Oké, kedvetlenül tudomásul vesszük a parancsot, elindulunk kifelé, miközben többen telefonálni kezdenek a Bélának, hogy nem érnek időben a deákra, mer "van valami zűr". Odafenn, az 50-es villamos megállója mellett nagy a tömeg, várjuk a pótlóbuszt, jó a hangulat, a legtöbben mosolyognak, beszélgetnek (ami, valljuk be: manapság ritka kis hazánkban). Épp sikerül telefonnal a kezemben átmászni a korláton a buszmegállóba (miközben kishíján elgázol a beérkező villamos), mikor érkezik a tájékoztatás: " A hármas metró megindult". Örülünk, a tömeg elkezd visszahömpölyögni az aluljáróba, le a metróhoz. Eltelik 5 perc, és már nyoma sincs a korábbi izgalomnak, mindenki úgy vár a metróra, mintha az előbbi kis kaland le sem játszódott volna. Minden visszakerül a régi kerékvágásba, csak a BKV reputációján esett újabb csorba. Sajnálatos. Vagy mégsem?

Az őszi szünet utolsó napja van (papíron nem, mivel az péntek, de tekintsünk most el a kicsinyeskedéstől :). Parov Stelar rajongó lettem egy ideje, nagyon is. PszichoKata (aki Kata és pszichológia szakra jár a Pázmányra, hö.) mutatta nekem nemrég a Mojo Radio Gang (tuti elírtam) című számot, és halálosan megtetszett. Azóta van már kb. 3 albumom és imádom. Izgalmas. Nem? De.

Meg ma ráadásul mindenszentek napja is van, tegnap meg halottak napja volt, meg beficcant néhány éve az életünkbe a Halloween, amit itthon senki nem tud helyesen leírni, fogalmunk sincs az eredetéről, rendeltetéséről, csak annyit tudunk, hogy be kell öltözni ijesztőnek, tököt faragni, meg hogy az USÁból jött, ami manapság bármit menőnek predesztinál. Észrevétlenül lett egy új ünnepünk, illetve egészült ki egy régi, ami lehet jó, lehet rossz, de hogy izgalmas, az biztos. Ennyit mára.

Hát (amivel továbbra sem kezdünk mondatot, ugye) alakulnak a dolgok az országban. A Fidesz az eddigi boldog, zökkenőmentes, össznemzeti politizálás után úgy tűnik, kezdi elkövetni az első hibákat, már ha tényleg elkövetik az Alkotmánybíróság miatti alkotmánymódosítást. Remélem, okosak lesznek és mihamarább normalizálódik a helyzet és csak a demokraták nyugtalankodnak.

Az MSZP nem biztos, hogy feltámad, az önkormányzati választásokon tapasztalt, az általunk gondoltnál jobb szereplése valószínűleg nem a saját érdeme, inkább a hajdanvolt nagypártiságából fennmaradt bizalommaradvány, nosztalgia. Gyurcsány Ferenc mozgolódik, párton belüli platformot alakít, bírál, érvel, értékel. Nem igazán óhajt eltűnni a történelem süllyesztőjében, nem az a típus. Meg különben is fiatal még hozzá, bár már most történelmi figura. Nah mindegy, nem ő a lényeg, most nem.
Az LMP magára találhatna már végre, mert az állandó kritizáláson kívül semmi egyedit, vonzót nem tud adni az embereknek. Illetve lehet, hogy tudna, de nem tudja eladni. Az átlagember szemében az LMP nem létezik. Nem ártana, ha ezt ők is észrevennék.
A fene gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy most a Jobbik alelnöke fogja félteni az alkotmányosságot, a demokráciát a Fidesztől. Lám, milyen izgalmas a magyar politika, nem olyan unalmas, mint nyugaton. Egyébként a "radikális párt" nem tűnik igazán radikálisnak, sokkal inkább hasonlít egy szárnyaszegett turulmadárra, mint egy harcos oroszlánra.

A vörösiszap-balesetet a kormány kitűnően kezelte: gyorsan, rugalmasan, ügyesen. Keresi a tényleges felelősöket, segíti a károsultakat, a nép, a nemzet meg a különböző segélyezési csatornákon juttathatja el adományát rászoruló embertársainak. Példás. Megcáfolhatatlannak tűnik a régi igazság: a magyarok összetartása a bajban mutatkozik meg leginkább, és annak is csak a legvégén. De akkor nagyon.

Mostanában nincs hangom, aminek szerintem mi az oka, de lehet, hogy mégsem. Pedig mikor létrehoztam a blogot, gondolatcúnamik vágtáztak elmém szerte, ám úgy tűnik, amint megteremtettem nekik a lehetőséget a szabadulásra, epicentrumuk aktivitása alábbhagyott. Node sebaj, akkor majd ritkásabban követem magam. Rendben van? Ugye? Igen.