" Aquincum-felső következik. Átszállhatnak a szendtendrei HÉV-re. Nikszte halt nekszt sztáp: Aquincum felső. Umstájgemürlich kejcu di fororbán for szentendre. Plíz cséjndzs hír tu dö suburban réjlvéj of szentendre."-mondta a bemondónéni hangja a reggeli vonaton, mialatt robogtunk a Pázmány felé. Mikor megálltunk az állomáson, mások mellett felszállt egy cigány família is (6-an lehettek) és helykeresésbe kezdtek. Mivel csak itt-ott voltak szabad helyek, többfelé szakadtak, s ezután csöndben ültek a helyükön, csak néha kiabáltak át a másikhoz valamiért. Volt velük egy 2-3-4-éves (a gyerekek korát nem tudom megítélni, nézzék el) gyerek, aki természetesen velem szemben ült le. Aranyos volt, rohangászott, beszélt és csak néhányszor rugdosott meg, amit persze a szülei figyelmen kívül hagytak, nem szóltak rá. Hiába, nekik kicsit mások a normáik, mint nekünk, én meg empatikus vagyok. hö. Szóval telt-múlt az idő, közeledett a Pázmáneum megállóhely, közben felszabadult egy négyszemélyes ülőhely a vonaton, az ülőhelyemmel rézsútosan szemben, a cigány família oda is telepedett. Nah, most aztán felélénkültek, hogy együtt voltak! Hangosan elkezdtek beszélgetni, viccelődni, csevegtek az egyetemistákkal, egymással is. Az alagút környékén (merthogy a Pázmáneum előtt a vonat átsuhan egy hegy alatt) már hozzánk is beszéltek: " Há' mennyetek a szekvenciára, a tanfolyamra! Tudod, az iskola mellé!" Hát tudtam, értettem, bár beletelt egy kis időbe, míg felfogtam, mit akar kifejezni. " Csák vicceel."-mondta az idősebb cigányasszony mosolyogva. Leszálltunk, mentünk a dolgunkra, kezdődött az előadás. Kellemesen csalódtam, érdekes élmény volt ez a találkozás, mivel általában semmilyen kapcsolatom nincs cigányokkal, elmegyünk egymás mellett. Hát most nem.
Azt pedig már sohasem fogom megtudni, hogy sikerült-e elérni az úticéljukat, sikerült-e végül "megegyezni" a kalauzzal (aki nem akarta elfogadni a 2700Ft-os útiköltség fejében felajánlott ezrest). Furcsa, de azt remélem, sikerült. A korrupció pedig rossz dolog.