A tükrös napszemüveg feldolgozhatatlansága

A napszemüveg sokak számára feldolgozhatatlan élmény. Pláne, ha tükrös.
Tapasztalatok alapján három kategóriát állítottam fel, amelyekbe bele lehet sorolni a szembejövő embereket, napszemüvegemre adott reakciójuk alapján. 
  1.  Rám néz, meglátja a tükrös szemüveget, elkapja a tekintetét, majd a továbbiakban fejét elfordítja, felveszi a "fertőábrázatot" és büszkén elsétál mellettem, felülhelyezve magát rajtam, hiszen rajta nincs napszemüveg, pláne nem tükrös, tehát megteheti, hogy kiközösítsen engem a közösségéből.
  2. Szembejön, észreveszi a szemüvegemet, lassan tudatosul benne, hogy tükrös, és ez számára éppen elegendő ok arra, hogy leplezetlen érdeklődéssel bámuljon egészen addig, amíg el nem haladunk egymás mellett. Az azonban, hogy sikerült-e feldolgoznia ezek után a tükrös napszemüveg létezését, ébreszt bennem némi kétséget.
  3. A harmadik típus, aki emberként kezel, nem csodálkozik, nem néz le, nem háborodik fel, nem bámul. Szembejön, rám pillant, megy tovább. Tudomásul veszi, hogy süt a nap, bántaná a szemem, a napszemüvegem üvege meg történetesen visszatükrözi a külvilágot. 
A harmadik típus a legritkább, bár az egyes kategóriákba besorolható emberek száma területenként változhat, s befolyásoló tényező lehet a viselkedésem vagy külső tényezők (időjárás, közlekedési eszköz, stb.) is. 
Ez volt hát a tükrös napszemüveg-észlelés elmélete, amely saját tapasztalati megfigyeléseken alapszik és fenntartom a jövőbeni esetleges változás, bővülés lehetőségét is. Addig is, a megfigyelés folytatódik.