Hát (amivel továbbra sem kezdünk mondatot, ugye) alakulnak a dolgok az országban. A Fidesz az eddigi boldog, zökkenőmentes, össznemzeti politizálás után úgy tűnik, kezdi elkövetni az első hibákat, már ha tényleg elkövetik az Alkotmánybíróság miatti alkotmánymódosítást. Remélem, okosak lesznek és mihamarább normalizálódik a helyzet és csak a demokraták nyugtalankodnak.

Az MSZP nem biztos, hogy feltámad, az önkormányzati választásokon tapasztalt, az általunk gondoltnál jobb szereplése valószínűleg nem a saját érdeme, inkább a hajdanvolt nagypártiságából fennmaradt bizalommaradvány, nosztalgia. Gyurcsány Ferenc mozgolódik, párton belüli platformot alakít, bírál, érvel, értékel. Nem igazán óhajt eltűnni a történelem süllyesztőjében, nem az a típus. Meg különben is fiatal még hozzá, bár már most történelmi figura. Nah mindegy, nem ő a lényeg, most nem.
Az LMP magára találhatna már végre, mert az állandó kritizáláson kívül semmi egyedit, vonzót nem tud adni az embereknek. Illetve lehet, hogy tudna, de nem tudja eladni. Az átlagember szemében az LMP nem létezik. Nem ártana, ha ezt ők is észrevennék.
A fene gondolta volna egy évvel ezelőtt, hogy most a Jobbik alelnöke fogja félteni az alkotmányosságot, a demokráciát a Fidesztől. Lám, milyen izgalmas a magyar politika, nem olyan unalmas, mint nyugaton. Egyébként a "radikális párt" nem tűnik igazán radikálisnak, sokkal inkább hasonlít egy szárnyaszegett turulmadárra, mint egy harcos oroszlánra.

A vörösiszap-balesetet a kormány kitűnően kezelte: gyorsan, rugalmasan, ügyesen. Keresi a tényleges felelősöket, segíti a károsultakat, a nép, a nemzet meg a különböző segélyezési csatornákon juttathatja el adományát rászoruló embertársainak. Példás. Megcáfolhatatlannak tűnik a régi igazság: a magyarok összetartása a bajban mutatkozik meg leginkább, és annak is csak a legvégén. De akkor nagyon.