Egy követ követ követ.

De miért követ követ a követ,

mikor a kő csak kő, nem követő, nem követ ő senkit.

Ám a követ – nem úgy, mint a kő – követő.

Ő követ mindent s mindenkit, ám leginkább a követ.

Bánná ezt a kő, ám ő csak kő, fejében ész nem nő, hisz az is kő.

Ígyhát a követő követ követi a követ, ám a nem-követő kő nem követ követet,

ő csak van, s övezi a köveket.

De ni! Itt az öv! Mit övez ő? Övet vagy övezetet?

S övez vagy övez?

Egyáltalán: öv ez?

Ha öv, vagy övek, akkor öveznek vagy őket övezik?

Hát az övezet? Ő nem övez övet csak az öv őt?

Tehát öv övez övezetet, az övezet nem övez övet? Hogy van ez?

Övek öveznek övezetet és öveket, ám az övezetek csak öveket öveznek.

S a kövek? Őket öveznek övek? S övet követ követ?

A követ követ övezetet, s az övezi a követet?

A kö-követő követ követ követ, s követ övet

Az övezet övezi a követ és az övet.

Ám a követ-és övet-övező övezet nem követ sem követ, sem övet.

Sem követet.

A kövezet övezi a köveket.