Az asszír kasszírnő és a férfi, aki nemrég itta meg a kávéját

- 550 lesz – mondta az asszír kasszírnő, akinek keblei eltakarták azt a panorámát, ami a szemétől a pénztárgép felé nyílt volna. Öregecskedő volt már ugyan, látszott rajta, hogy 32 évvel múlt már 16, de valamiért még mindig megnézték a férfiak. Meg a nők.

- Csak 550? – kérdezte a férfi, aki közben elidőztette tekintetét az asszír kasszírnő sziluettjén és éppen nemrég itta meg a kávéját, és mivel éppen nemrég itta meg a kávéját, úgy gondolta, befejezte a dolgát a kávéházban, tehát odament a fizetőpulthoz fizetni.
Csak egy retrópogácsát evett, meg persze kávét ivott, némileg indokolatlanul, mivel sem éhes, sem szomjas, sem fáradt nem volt, és a kávét sem szerette.

Fogyasztás közben eltűnődött azon, hogyan létezhet ma még olyan kávéház-szerű hely, ahol fogyasztás után külön pénztárosnál kell fizetni. Mi értelme ennek? Ez nem racionális. – gondolta a férfi, aki éppen nemrég itta meg a kávéját. Ő egy racionális ember volt. Mindent okkal csinált. A kávét például azért utálta, mert keserű volt, és még álmossá is tette.

- Nah, ez is egy olyan ürge, aki túl sokat gondolkozik – gondolta magában az asszír kasszírnő. Ez a baj ezekkel a magyarokkal, túl sokat gondolkoznak. Túl sokat gondolkoznak és nem jutnak semmire. Bezzeg mi asszírok. Mi nem gondolkozunk, hanem élünk, cselekszünk, élvezünk, haragszunk, megbánunk. Sokkal jobb lenne, ha ezek is ezt csinálnák. Persze nem ezt csinálják, ezt rühellem bennük, mégis itt vagyok Magyarországon. Az asszír kasszírnő nem volt racionális ember.

Esős idő volt. Esett az eső. A férfi, aki akkor még nem itta meg nemrég a kávéját, esernyő nélkül flangált a városban és mikor eleredt az eső, elázásától való félelmében betért az első vendéglátó ipari egységbe, ami a szeme ügyébe került. Ha már betért, kénytelen volt fogyasztani valamit. Mivel a vendéglátó ipari egység egy kávéház volt, ezért csak kávét lehetett kapni, meg néhányféle pékterméket. – Tea nincs? – kérdezte az eladótól a férfi, aki akkor még mindig nem itta meg nemrég a kávéját. – Nincs, ez egy kávéház, itt kávé van. Miért lenne teja? – felelte az eladó és logikusnak tűnt a válasza.

Az eső közben szakadni kezdett odakint, nem lehetett tehát már kimenni, a férfi, aki továbbra sem itta még meg nemrég a kávéját, bennragadt, s kávét kellett rendelnie.

Így történt, hogy a férfinek, aki nemrég itta meg a kávéját, kávét kellett rendelnie egy kávéházban. Pedig nem szerette a kávét. Találkozott viszont az asszír kasszírnővel.

Az eső legyőzte a racionalitást.

Címkék: abszurd