Élmények

Régen, nagyon régen írtam utoljára a blogba, így hát legfőbb ideje, hogy megtegyem.
A téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte - szokták és szoktam mondani nagyon sokszor. Azt is mondtam már sokszor, hogy annyi téma hever az utcán, hogy sosem tudom eldönteni, melyikért hajoljak le és melyiket hagyjam ott. Hát most is gondolkodtam, hogy mi legyen a mai menü, végül az élmények mellett tettem le a garast.
Élmények. Lehetnek kicsik, nagyok, jók, rosszak, maradandóak és mulandóak, egyéniek és kollektívek.  Meg még ezerfélék. A chilis csoki megkóstolása éppúgy lehet élmény, mint egy vidám, idili hétvége vagy egy egzotikus kirándulás.
Személyiségfejlesztő gyakorlaton voltam a hétvégén, egyetemi kereket között, s a szeánsz elején meghatároztuk az elérendő és az elkerülendő célokat. Az elérendők között voltak az új élmények. Sikerült! Segített rájönni, hogy élményekhez, jóérzéshez nem szükséges jóformán semmi a világon embereken kívül. A rosszakból meg tanulhatunk, ha akarunk (meg akkor is, ha nem).

Olyan jó időnként félretenni elrontott világunk problémáit, a pénzügyeket, a politika nem-működését, a mindenféle teljesítménykényszerből adódó stresszt, egyebeket, kikapcsolni agyunkat, kiülni a napsütötte rétre a fák alá és beszélgetni, vagy gondolkodni, ha magunk vagyunk. Ezek az élmények sokkal nagyobbak tudnak lenni és sokkal tovább tudnak tartani (esetleg egy életen át), mint mások, például egy új tévé megvétele. Igaz lehet a mondás: az életben gyakran a legegyszerűbb dolgok a legjobbak.