Épp José Ortega y Gassetnek A tömegek lázadása című klasszikusát olvasom, abban van lábjegyzet formájában az alábbi idézet, amely azonban lábjegyzetsége ellenére talán éppen arról szól, amit én már korábban, több bejegyzésben is leírtam az emberek életfelfogásáról. (Például itt.)  Az élet lényegét érintő kérdés.

Elmondhatni, hogy szinte senki sem fogja komolyan venni ezeket a szavakat és az értőbbek is mindezt csak egyszerű, bár megindító metaforáknak fogják tekinteni. Csak az eléggé értelmes olvasó, aki nem hiszi magáról, hogy ismeri az élet mibenlétét vagy pedig azt, hogy mi nem az élet, veszi majd eredeti értelmükben e mondatokat és fogja így – legyenek bár igazak vagy tévesek – meg is érteni. A többiek között a legangyalibb egyetértés uralkodik, egyetlen különbséggel: némelyik azt hiszi, hogy az élet, komolyan szólva, a lélek élő folyamata, míg mások azt tartják, hogy vegyi reakciók egymásra következése. Nem hiszem, hogy helyzetemen javíthatnék azzal, ha ez annyira hermetikusan zárt olvasóim elé egy egész gondolatrendszert tárnék, kijelentve, hogy az élet szó eredeti és alapvető értelme akkor derül ki, ha a biográfia, nem pedig a biológia értelmében vesszük. Annál a mély oknál fogva, hogy minden biológia tulajdonképen csak bizonyos biográfiák egy fejezete, az, amit a biológusok (biografiális) életükben csinálnak. Minden más csak absztrakció, képzelgés, legenda.