Paradoxonokra nem érünk rá.

Van egy érdekes ellentmondás. Ez máris nem igaz, mert több érdekes ellentmondás van. Igen ám, de ez az élet értelméről való gondolkodással kapcsolatos. Nah, így mindjárt más, ugye?

Az ellentmondásnak két oldala van. Az egyik, hogy (1) sokan azért nem gondolkodnak az életük értelmén, mert eszükbe sem jut. Nincs rá idejük. "Van fontosabb dolgunk is ennél." Nincs idő filozofálgatni, mert tenni kell a dolgunkat. Le kell adni a cikket határidőre, tető alá kell hozni az épületet, le kell zavarni a kampányt, végezni kell a leltárral péntek délre. Vagy egyszerűen csak dolgozni kell.

És itt a paradoxon. Tesszük a dolgunkat, mert tenni kell, ám közben nem érünk rá azon gondolkodni, mi értelme az életnek. Tehát: dologtevés közben nem érünk rá azon gondolkodni, miért is tesszük, amit teszünk. Furcsa, nem?

Amiatt nem érünk rá gondolkodni azon, hogy mi értelme annak, amit csinálunk, mert csináljuk, amit csinálunk.

(2) Aki ráér gondolkodni az élet értelmén, az vagy szakít időt rá egyéb teendői mellett, vagy egyszerűen csak tudatos. Szeretné tudni, miért kell ezt vagy azt csinálnia. Miért van értelme bármit is csinálni?

Itt meg az a véglet, ha valaki semmi egyebet nem csinál az élet értelmén-gondolkodás mellett. Neki túl sok ideje van erre, mert nem csinál semmit. És persze valószínűleg választ sem talál a kérdésére.