Hankiss Elemér egy igazán érdekes ember volt. Folyamatos lelkesedéssel kutatta az élet értelmét, olvasott, gondolkodott és beszélt. Azon kevés tudósok egyike volt, aki képes volt közérthetően megfogalmazni a mások számára is érdekes mondandóját, amely, ma, a 21. század elején, a digitális korszakban a tudomány egyik legnagyobb kihívásának látszik. Hogy nem elég tudni valamit, ha azt akarjuk, hogy mások is tudják, úgy kell elmondani nekik, hogy megértsék. S némi humor sem árt, az sokszor hasznosabb ezer komoly körmondatnál.

Ő képes volt erre.    

Egyszer, mikor az Ars sociologica rendezvénysorozat keretén belül saját pályájáról beszélt a Pázmányon, mindenre azt mondta, hogy gyakorlatilag véletlen csöppent oda. Véletlenül lett az MTV elnöke, szociológusnak sem tartotta magát igazán. Egyszerűen úgy alakult. Miközben gondolkodott, olvasott és kutatott, különböző tudományterületeken és helyszíneken találta magát.

Öröm volt egy olyan embert hallgatni, aki nem szakbarbár. Nem pusztán a saját tudományterületének ismerője, hanem széles körű ismeretekkel rendelkezik, rendkívül olvasott és mindezek miatt képes olyan szemszögű kérdéseket feltenni a világról, amit egy szakbarbár nem.

Nem sorolható be egyértelműen egy tudományterületre, egy politikai oldalra, egy filozófiai irányzatba, ő sok mindenhol jelen volt. Saját elmondása szerint nem mélyedt el igazán egyetlen tudományterületben sem annyira, amennyire lehetséges lett volna, s mégis, a sok-sok tudós elme közül az ő neve marad fenn leginkább.

"Betegesen optimista" volt, a legnagyobb válságban is képes volt meglátni a reményt, a lehetőséget, a kiutat.

Ő egy picit mindannyiunké. " A Hankiss".

Emlékezni fogunk rá és sokat fogjuk emlegetni gondolatait, optimizmusát a jövőben is.

Nyugodjék békében.