A mosoly nem szereti a magányt

Ha hiszünk benne és engedelmeskedünk neki, sokszor fogjuk tapasztalni a mondás igazságát: " Mosolyogj, és a világ is mosolyogni fog rád!".
A mosoly ugyanis egy szeszélyes dolog, nem tudhatjuk, mikor milyen kedve van. Van, hogy magától is megjelenik az arcunkon, nem kell hozzá más mosolya. Ez akkor következhet be, ha valami vidám, boldog dolog, szép emlék jut az ember eszébe vagy kerül a szeme elé. Ez magányos mosoly ugyan, még sincs oka szégyenkezni: jó kedvet okoz nekünk, és sokszor annak is, aki látja. És ez az a pillanat, amikor a mosoly társassá válhat, ugyanis van a mosolyoknak egy érdekes tulajdonsága: vonzzák egymást. Ha sokat mosolygunk (és ehhez kedvesség is társul), észrevehetjük, hogy a mi mosolyunkhoz mások mosolya is társul, s akikkel találkozunk, mosolyogni fognak ránk. Mosollyal pedig jobban érezzük magunkat, jobb lesz a hangulatunk, vidámabbak leszünk.
Ezután már csak egy lépés a pozitív, optimista világsz
emlélet, ha pedig megtanulunk így élni, idővel azt tapasztalhatjuk, hogy a problémák kisebbé válnak, nehéznek tűnő, bosszantó kérdésekre "szembejön" a megoldás, ha pedig nem bosszantjuk magunkat minden apróságon, jobban szembetűnhetnek az apró örömök. Az élet apró örömei - mint a mosoly - , amelyek kicsik ugyan, de közelebb visznek a boldogsághoz. Mert van-e szebb célja az emberi életnek, mint a boldogság megélése?