...megin' a tudatosság.
Bár magamban titokban elhatároztam, hogy csökkentem a politikával kapcsolatos írások számát, de engem ismerve lássuk be, ez lehetetlen.
Ami piszkálta a csőröm ma:
Origón (hol máshol) olvastam egy cikket, amely arról tudósított, hogy lassan, de érzékelhetően december óta nőtt azok száma, akik nyilatkoznak arról, hogy "maradnak" a magán-nyugdíjpénztárban. A szerző idézett néhány véleményt, hogy ki miért döntött így, ezeket nincs kedvem idézni (oké, gyarló és káros dolog a lustaság, tudom, de cserébe mellékelem a cikk linkjét). Sokan hivatkoznak a tudatosságra, meg bizonyos jóslatokra, hogy 20 év múlva 5 millió nyugdíjas lesz meg hasonlók, továbbá beficcan a képbe a "csakazértis" gondolkodás is. Noh. Helyes dolog az öngondoskodás, csak éppen ez az egész kötelező magánnyugdíjas buli nem erről szól. Aki most tudatos, tájékozott, és elvből marad, mert szerinte a kormány gusztustalan módon sajátítja ki a magán-nyugdíjpénztári vagyont, büszke magára, mert ő demokrata és minden jó. Eszembe jutott, hogy ugyanő 1998 elején nem volt tudatos, tájékozott és elvhű, mikor -szintén az állam- rákényszerítette arra, hogy jövedelme bizonyos részét kötelezően magánpénztárakba utalja?
A másik bosszantó, hogy az öngondoskodást említve szóba sem kerül az önkéntes magán-nyugdíjpénztár, ami viszont tényleg önálló és előrelátó gondolkodásra vallana, és amit egyáltalán nem érint a kormány döntése.
Legyünk hát tudatosak, előrelátóak, demokraták és tájékozottak, de nem árt, ha gondolkodunk is előtte (ami nehéz fizikai munka, tudom, de azért hasznos).
Najó, ennyit mára, az a lényeg, hogy gondolkodjunk, és ne hagyjuk magunkat állandóan sodortatni az árral, nem az a menő.
Ami piszkálta a csőröm ma:
Origón (hol máshol) olvastam egy cikket, amely arról tudósított, hogy lassan, de érzékelhetően december óta nőtt azok száma, akik nyilatkoznak arról, hogy "maradnak" a magán-nyugdíjpénztárban. A szerző idézett néhány véleményt, hogy ki miért döntött így, ezeket nincs kedvem idézni (oké, gyarló és káros dolog a lustaság, tudom, de cserébe mellékelem a cikk linkjét). Sokan hivatkoznak a tudatosságra, meg bizonyos jóslatokra, hogy 20 év múlva 5 millió nyugdíjas lesz meg hasonlók, továbbá beficcan a képbe a "csakazértis" gondolkodás is. Noh. Helyes dolog az öngondoskodás, csak éppen ez az egész kötelező magánnyugdíjas buli nem erről szól. Aki most tudatos, tájékozott, és elvből marad, mert szerinte a kormány gusztustalan módon sajátítja ki a magán-nyugdíjpénztári vagyont, büszke magára, mert ő demokrata és minden jó. Eszembe jutott, hogy ugyanő 1998 elején nem volt tudatos, tájékozott és elvhű, mikor -szintén az állam- rákényszerítette arra, hogy jövedelme bizonyos részét kötelezően magánpénztárakba utalja?
A másik bosszantó, hogy az öngondoskodást említve szóba sem kerül az önkéntes magán-nyugdíjpénztár, ami viszont tényleg önálló és előrelátó gondolkodásra vallana, és amit egyáltalán nem érint a kormány döntése.
Legyünk hát tudatosak, előrelátóak, demokraták és tájékozottak, de nem árt, ha gondolkodunk is előtte (ami nehéz fizikai munka, tudom, de azért hasznos).
Najó, ennyit mára, az a lényeg, hogy gondolkodjunk, és ne hagyjuk magunkat állandóan sodortatni az árral, nem az a menő.
