Mitől emberi az óriás?
Az óriások, bár már igen kevés példány maradt belőlük, időként egymásnak esnek, ilyenkor úgy elkalapálják a másikat, hogy némely társuk nem ritkán kénytelen Hádész birodalmába távozni. "Milyen buták" - gondolta magában Harry, ám Hagrid gyorsan meg is magyarázta neki, hogy nem tehetnek róla, ilyen a természetük, nem küzdhetnek ez ellen.
Érdekes lény az ember, újra és újra rá kell döbbennem. Olyan összetett világban él, amit még ő maga sem képes teljesen megérteni, átlátni, feltérképezni, bár ősi ösztöne minduntalan erre sarkallja.
A legtöbb ember önmagát sem ismeri (eléggé), nem látja (eléggé) a saját hibáit, erényeit, csak a pillanatnyi céljaival lehet úgy-ahogy tisztában és azzal, mit kedvel és mit nem. Nem tanul a saját történelméből, melléfogásaiból, legalábbis nem bölcsen; ugyanazokat a baklövéseket újra és újra elköveti, nem csak egyedül, társadalmi szinten is.
Ha nem saját magáról, hanem másokról van szó, akkor az ember bizony gyakran elvárja a következetes és okos viselkedést, az általa jónak gondolt irányba történő fejlődést, a saját fejében azonban általában nem keresi a hibát.
Az esetleges sikertelenségért lehet felelős mindenki, aki nem tartozik az illető ember valamely csoportjába (vagyis gyakorlatilag bárki): más pártok, vallások hívei, más nemzetek fiai-lányai vagy akár más bőrszínű emberek. Bűnbakot keres az ember.
Nem mindig, de gyakran.
Lehet, hogy kellemesebb lenne az élete, ha tanulna a hibáiból és nem másokat hibáztatna, nem a saját faját utálná. Bár az is lehet, hogy nem képes erre, nem képes megváltozni, ilyen a természete, ezért ember.
Meg azért, hogy gondolkodni tudjon minderről, önmagáról is.
Érdekes lény az ember, újra és újra rá kell döbbennem. Olyan összetett világban él, amit még ő maga sem képes teljesen megérteni, átlátni, feltérképezni, bár ősi ösztöne minduntalan erre sarkallja.
A legtöbb ember önmagát sem ismeri (eléggé), nem látja (eléggé) a saját hibáit, erényeit, csak a pillanatnyi céljaival lehet úgy-ahogy tisztában és azzal, mit kedvel és mit nem. Nem tanul a saját történelméből, melléfogásaiból, legalábbis nem bölcsen; ugyanazokat a baklövéseket újra és újra elköveti, nem csak egyedül, társadalmi szinten is.
Ha nem saját magáról, hanem másokról van szó, akkor az ember bizony gyakran elvárja a következetes és okos viselkedést, az általa jónak gondolt irányba történő fejlődést, a saját fejében azonban általában nem keresi a hibát.
Az esetleges sikertelenségért lehet felelős mindenki, aki nem tartozik az illető ember valamely csoportjába (vagyis gyakorlatilag bárki): más pártok, vallások hívei, más nemzetek fiai-lányai vagy akár más bőrszínű emberek. Bűnbakot keres az ember.
Nem mindig, de gyakran.
Lehet, hogy kellemesebb lenne az élete, ha tanulna a hibáiból és nem másokat hibáztatna, nem a saját faját utálná. Bár az is lehet, hogy nem képes erre, nem képes megváltozni, ilyen a természete, ezért ember.
Meg azért, hogy gondolkodni tudjon minderről, önmagáról is.
