Bezzeg, ha Chuck Norris-terv lenne...
Ma két írást is olvastam az Élet és Irodalomban, volt köztük különbség, jócskán. Egyik sem dicsérte a kormányt, nem is feladata, megteheti (mert sokak állításával ellentétben van sajtószabadság, ugye). Az elsőt Bokros Lajos írta és a saját "gazdasági kiegyenlítő" csomagját hasonlította össze benne a Széll-Kálmán tervvel, s valami egészen hihetetlen módon a nevével fémjelzett csomagot hozta ki jobbnak, tervezettebbnek, precízebbnek, szakmaibbnak, tökéletesnek. Felvázolt egy követelményrendszert, amit mindenki ismer, aki kicsit is konyít a közpolitikához és aminek minden magára valamit is adó kormányprogramnak meg kell felelnie. Szerinte.
Itt jön a második megl
epetés: a második Orbán-kormány tervét nem tartotta olyannak, amely ennek a követelményrendszernek megfelel. Lehet, hogy nem az, (sőt...), de hogy a Bokros-csomagba kis híján belerokkant a magyar társadalom, az viszont biztos. Találja ki a kedves olvasó, hogyha megnézzük a demográfiai adatokat, a '80-as évek óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutató születések száma mikor zuhant egy nagyot, mikor született mintegy tízezer fővel kevesebb gyerek, mint az azt megelőző évben? Tán csak nem a Bokros-csomag virágzásának idején? De bizony. Helyrehozta a gazdaságot, gatyába rázta az államháztartást, de milyen áron? Ha osztjuk az észt, nem árt figyelemben tartani, hogy egy arcnak sok vetülete van. Arról nem is beszélve, hogy mennyi erkölcsi alapja van egy olyan embernek bírálatra, aki nem titkolt baloldalisága ellenére részt vett az MDF öngyilkosságában, a Frizbi-beli táncos alakításáról nem is beszélve?
(Bezzeg, ha Chuck Norris-terv lenne, nem merné bírálni).
A másik írás Ungvári Tamástól származott és nagyságrendekkel színvonalasabb volt, hiánypótló jellegéről nem is beszélve. A kormány mellett ugyanis legfőképpen az ellenzéket (azon belül is az MSZP-t) bírálta leginkább. Tehetetlenségük, színvonaltalanná süllyedő kommunikációjuk miatt.
Egyetértettem vele. Nem kell mindig csak a Fideszről beszélni, van még néhány szép (vagy kevésbé szép) ellenzéki párt is az országgyűlésben, amelynek tagjai akár gondolkodhatnának is, az önálló, értelmes cselekvésről nem is beszélve. Ha nem a kormánypártot tekintenék origónak, és nem ahhoz mérnék önmagukat és mindent, ami létezik, többre vinnék. Közhelyszerű mondás, hogy hazánkban mindenki jobban ért a politikához, a közgazdaságtanhoz meg a focihoz, mint ezeknek művelői, de kezdek elgondolkodni azon, hogy a politika esetében ez nem igaz-e.
Itt jön a második megl
epetés: a második Orbán-kormány tervét nem tartotta olyannak, amely ennek a követelményrendszernek megfelel. Lehet, hogy nem az, (sőt...), de hogy a Bokros-csomagba kis híján belerokkant a magyar társadalom, az viszont biztos. Találja ki a kedves olvasó, hogyha megnézzük a demográfiai adatokat, a '80-as évek óta folyamatosan csökkenő tendenciát mutató születések száma mikor zuhant egy nagyot, mikor született mintegy tízezer fővel kevesebb gyerek, mint az azt megelőző évben? Tán csak nem a Bokros-csomag virágzásának idején? De bizony. Helyrehozta a gazdaságot, gatyába rázta az államháztartást, de milyen áron? Ha osztjuk az észt, nem árt figyelemben tartani, hogy egy arcnak sok vetülete van. Arról nem is beszélve, hogy mennyi erkölcsi alapja van egy olyan embernek bírálatra, aki nem titkolt baloldalisága ellenére részt vett az MDF öngyilkosságában, a Frizbi-beli táncos alakításáról nem is beszélve?(Bezzeg, ha Chuck Norris-terv lenne, nem merné bírálni).
A másik írás Ungvári Tamástól származott és nagyságrendekkel színvonalasabb volt, hiánypótló jellegéről nem is beszélve. A kormány mellett ugyanis legfőképpen az ellenzéket (azon belül is az MSZP-t) bírálta leginkább. Tehetetlenségük, színvonaltalanná süllyedő kommunikációjuk miatt.
Egyetértettem vele. Nem kell mindig csak a Fideszről beszélni, van még néhány szép (vagy kevésbé szép) ellenzéki párt is az országgyűlésben, amelynek tagjai akár gondolkodhatnának is, az önálló, értelmes cselekvésről nem is beszélve. Ha nem a kormánypártot tekintenék origónak, és nem ahhoz mérnék önmagukat és mindent, ami létezik, többre vinnék. Közhelyszerű mondás, hogy hazánkban mindenki jobban ért a politikához, a közgazdaságtanhoz meg a focihoz, mint ezeknek művelői, de kezdek elgondolkodni azon, hogy a politika esetében ez nem igaz-e.
