A kőkemény vélemény puhasága

Manapság mindenkinek borzasztóan határozott véleménye van mindenről, lépten-nyomon mások orrára is kötjük, mennyire menők is vagyunk; hiszen mi aztán tudjuk, hogyan van egy dolog, jobban is, mint bárki más.
Tudjuk, hogyan "kell" használni a féjszbúkot, mit szabad kiírni rá és mit nem, mi a jó szerelem biztos receptje, melyik politikai párt a legjobb és melyik a gonosz, milyen állat érdemes a legkedvesebb címre és melyik "alattomos".
Vagy mégsem?Nem tudom, mi az oka mindennek, de úgy képzelem, hogy aki nagyon határozottan "tud" valamit, az valójában csak tájékozatlan és/vagy híján van az empátiának, mivel nem hajlandó az övétől eltérő vélemények igazságtartalmát megvizsgálni.
Én úgy döntöttem, nem fogok "tudni" semmit. Inkább majd érzek. Ha szemem elé kerül egy jelenség, dolog, vélemény, akármi, amivel kapcsolatban több egymást kirázó álláspont van, akkor nem fogom magam egyik mellett sem elkötelezni, hacsak idővel rá nem érzek arra, hogy mi lehet a legjobb válasz az adott kérdésre (ami talán egyik korábbi kategóriába sem sorolható be).

Így hát abban reménykedem, hogy eképpen megóvhatom magam attól, hogy szemellenzősen gondolkodjak és oktalanul elítéljek másokat.
Nem tudom, ez jó megoldás-e, de talán jobb, mintha tudnám.