Egy féjszbúk-bölcsesség igazsága
Ma a féjszbúkon olvastam egy gondolatot, amit egy ismerősöm kedvelt; a barátságról szólt, némileg közhelyesen, de bölcsen. (Fura lett ez a mondat, túl sok benne a vessző és nehézkes is egy kicsit, de nem írom át, legyen tanulság a későbbiekre). Az volt az írásocska témája, hogy milyen a jó barát, s két típust állított egymással szembe a szerző, az egyiket rossznak, a másikat "az ideális"-nak titulálva. A rossz szerepében az a stílus állt, amely szerint "mindig puszival köszön, aki mindig azt mondja hogy te vagy a legjobb barátja, aki lájkolja kép
ed, aki ha sírsz "jaj mi a baj, nekem elmondhatod.. majd másnapra mindenki arról beszél"-típusú dolgokat műveli. Ezzel szemben aki jó barát, az az ötletgazda szerint: "aki csendben mindig meghallgat, melletted áll jóban-rosszban, nem puszilgat éjjel nappal csak épp mikor szülinapod van, aki meglepetés bulit szervez neked, akinek sokszor többet jelent az, hogy te jobban érezd magad mint ő maga, aki képes elkísérni olyan helyre ahova soha be sem tenné a lábát, de miattad megteszi....". Közhelyes és leegyszerűsítő kategorizálás (mit is várhatnánk egy féjszbúkhoz kapcsolódó laptól), de van benne igazság. Ha több nem is, annyi biztosan, hogy vannak olyan típusú emberek, akik nem látványosan művelik a barátságot, nem felszínes dolgokkal tartják fenn a kapcsolataikat - noha utóbbiak általában sikeresebbek - , hanem mély érzelmi gyökerekkel kötődnek a másikhoz, amelyek kifejezéséhez nem szükségesek a színpadias elemek.
ed, aki ha sírsz "jaj mi a baj, nekem elmondhatod.. majd másnapra mindenki arról beszél"-típusú dolgokat műveli. Ezzel szemben aki jó barát, az az ötletgazda szerint: "aki csendben mindig meghallgat, melletted áll jóban-rosszban, nem puszilgat éjjel nappal csak épp mikor szülinapod van, aki meglepetés bulit szervez neked, akinek sokszor többet jelent az, hogy te jobban érezd magad mint ő maga, aki képes elkísérni olyan helyre ahova soha be sem tenné a lábát, de miattad megteszi....". Közhelyes és leegyszerűsítő kategorizálás (mit is várhatnánk egy féjszbúkhoz kapcsolódó laptól), de van benne igazság. Ha több nem is, annyi biztosan, hogy vannak olyan típusú emberek, akik nem látványosan művelik a barátságot, nem felszínes dolgokkal tartják fenn a kapcsolataikat - noha utóbbiak általában sikeresebbek - , hanem mély érzelmi gyökerekkel kötődnek a másikhoz, amelyek kifejezéséhez nem szükségesek a színpadias elemek. 
