Fontosságok, amik nem azok, viszont de.
2011. Új év van, fel kell még fogni és fel kell még dolgozni. Folyamatban.
Ha azt kérdezném magamtól, hogy 2010 milyen év is volt, azt válaszolnám: jó. Vagy talán jobb volt egy kicsit, mint 2009 (bár utóbbit sokkal jobb leírni), több minden történt és közte sok jó. Az év első fele még kicsit stresszes volt, vizsgáztam, szakdolgozatot írtam, majd intézményi kommunikátor lettem, aztán felvettek a Pázmányra, attól kezdve pedig szinte csak pozitív dolgok történtek velem, ami alighanem öröm. Nem fogok időrendi sorrendben végigmenni az eseményeken, mert fárasztó és fölösleges, inkább csak leírom ami eszembe jut, az sokkal izgalmasabb.
Most, hogy belegondolok, fönt már leírtam a lényeges dolgokat, úgyhogy sajnos a el kell térnem az eltervezett formától, és közéleti dolgokról fogok írni.
2010-ben nagy dolgok történtek; a szavazó emberek bevégeztették két parlamenti párt öngyilkossági szándékát, kormányváltás volt, ami egyben stílus-, módszer- és szemléletváltással is együtt járt. A természet sem hagyott minket unatkozni: a rengeteg eső következtében sosem látott mennyiségű vizünk lett, amivel nem tudtunk/tudunk mit kezdeni (volt árvíz, van belvíz). Egy másik, különleges baleset is történt Kolontár, Devecser és Ajka környékén: leomlott egy hatalmas vörösiszaptároló medence oldala és a kiömlő "zagy" (botrányosan idétlen szó, de nagyon kifejező) fél falukat sodort el, az újjáépítés még ma is zajlik. A felelősöket még nem vonták felelősségre (milyen bájos szóismétlés), mert több van belőlük: hibás az, aki engedélyezte, hogy alkalmatlan helyre épüljön a tároló, hibás az, aki nem tartotta rendszeresen karban, és hibás az, aki nem ellenőrizte rendszeresen a gát állapotát. Meg még ki tudja, ki, ki tudja hányan.
A kultúra színvonala tovább zuhant 2010-ben is, nem tudom, miért nem lepődöm meg ezen. A média egy része, amely egyben az egyik legfontosabb is -a tévé- kétségbeejtő továbbra is és a változásnak kevés jelét látni. Folytatódott a Való Világ, ami önmagában kulturális katasztrófa, a kereskedelmi tévék hír- és szórakoztató műsorairól nem is beszélve. Lehet ezen változtatni, csak akarni kell és remélem, a jövőben lesznek olyanok, -sokan- akik akarják majd.
Ha azt kérdezném magamtól, hogy 2010 milyen év is volt, azt válaszolnám: jó. Vagy talán jobb volt egy kicsit, mint 2009 (bár utóbbit sokkal jobb leírni), több minden történt és közte sok jó. Az év első fele még kicsit stresszes volt, vizsgáztam, szakdolgozatot írtam, majd intézményi kommunikátor lettem, aztán felvettek a Pázmányra, attól kezdve pedig szinte csak pozitív dolgok történtek velem, ami alighanem öröm. Nem fogok időrendi sorrendben végigmenni az eseményeken, mert fárasztó és fölösleges, inkább csak leírom ami eszembe jut, az sokkal izgalmasabb.
Most, hogy belegondolok, fönt már leírtam a lényeges dolgokat, úgyhogy sajnos a el kell térnem az eltervezett formától, és közéleti dolgokról fogok írni.
2010-ben nagy dolgok történtek; a szavazó emberek bevégeztették két parlamenti párt öngyilkossági szándékát, kormányváltás volt, ami egyben stílus-, módszer- és szemléletváltással is együtt járt. A természet sem hagyott minket unatkozni: a rengeteg eső következtében sosem látott mennyiségű vizünk lett, amivel nem tudtunk/tudunk mit kezdeni (volt árvíz, van belvíz). Egy másik, különleges baleset is történt Kolontár, Devecser és Ajka környékén: leomlott egy hatalmas vörösiszaptároló medence oldala és a kiömlő "zagy" (botrányosan idétlen szó, de nagyon kifejező) fél falukat sodort el, az újjáépítés még ma is zajlik. A felelősöket még nem vonták felelősségre (milyen bájos szóismétlés), mert több van belőlük: hibás az, aki engedélyezte, hogy alkalmatlan helyre épüljön a tároló, hibás az, aki nem tartotta rendszeresen karban, és hibás az, aki nem ellenőrizte rendszeresen a gát állapotát. Meg még ki tudja, ki, ki tudja hányan.
A kultúra színvonala tovább zuhant 2010-ben is, nem tudom, miért nem lepődöm meg ezen. A média egy része, amely egyben az egyik legfontosabb is -a tévé- kétségbeejtő továbbra is és a változásnak kevés jelét látni. Folytatódott a Való Világ, ami önmagában kulturális katasztrófa, a kereskedelmi tévék hír- és szórakoztató műsorairól nem is beszélve. Lehet ezen változtatni, csak akarni kell és remélem, a jövőben lesznek olyanok, -sokan- akik akarják majd.
