Zajlik az élet a világban.
Olvasom Origón a híreket: Oroszországban szélsőjobbosok (meg neonácik) tüntetnek, szervezkednek (csak én lepődtem azon, hogy ott is vannak ilyenek?), Putyin atyuska elteszi láb alól politikai ellenfelét, aki egyébként a zűrös Jelcin-korszakban még zűrösebb körülmények között gazdagodott meg és milliárdos (volt).
Szudán, Afrika egyik legnagyobb országa, amely az elmúlt években szépen fejlődni kezdett (többek között az olajának köszönhetően), most ketté készül szakadni két olyan részre, amelyek egyenként totálisan életképtelenek. Természetesen ostoba etnikai oka van a dolognak. Nem értem, miért kell minden nagyobb törzsnek külön állam, ha több száz törzs van a területen? Oké, elszakadunk, van külön államunk, és mi a francot kezdünk vele, ha szegény, mint a templom egere?
Magyarországot szerencsére ilyenfajta etnikai probléma nem érinti (még-már, vagy most éppen), de nem sírok utána, van elég bajunk így is. Az előző néhány kormányunk szerencsétlenekből állt, akik, mint kiderült, totálisan alkalmatlanok egy ország vezetésére, ellenben az eladósodottságot kiválóan tudják fokozni, ez vitathatatlan.
Az új kormány jól indult, szimpatikus lépéseket tett, reménykedésre adott okot. De mi a fenéért kell nekik is ostobán viselkedni és buta lépéseket tenni? A gazdasági lépésekkel egyetértek, oké, csinálják másképp, mint mások, ha beválik. De a keret! Az alkotmányozás olyan szerencsétlenül, olyan meggondolatlanul zajlik, hogy elképesztő. Mintha a következő hétre írnának alkotmányt, és beleférne a "majd lesz valahogy"-gondolkodás. Pedig nagyon nem így van. Alkotmányt tíz évre, húsz évre meg százra írnak, nem egy kormányzati ciklusra. Nem ártana előrelátóan gondolkodni, más választásuk úgysincsen. Tényleg nincs.
Őszintén remélem (az hal meg utoljára, ugye), hogy ez csak kezdeti ügyetlenkedés, és megjön majd az eszük idővel és átgondoltabban fognak cselekedni. Muszáj.
UI.: Aki mindebből azt szűri le, hogy "fújj politika", azt jobban sajnálom, mint a szudániakat, mert nem ez a megoldás. A politikával foglalkozni kell, ez irányítja az életünket, és ha elfordulunk tőle, saját életünk irányítását adjuk mások kezébe, s ekkor nem lesz erkölcsi alapunk bármelyik kormányt bírálni. Ez van.
Azért élvezze mindenki az életét, egy van neki. Én így teszek.
Szudán, Afrika egyik legnagyobb országa, amely az elmúlt években szépen fejlődni kezdett (többek között az olajának köszönhetően), most ketté készül szakadni két olyan részre, amelyek egyenként totálisan életképtelenek. Természetesen ostoba etnikai oka van a dolognak. Nem értem, miért kell minden nagyobb törzsnek külön állam, ha több száz törzs van a területen? Oké, elszakadunk, van külön államunk, és mi a francot kezdünk vele, ha szegény, mint a templom egere?
Magyarországot szerencsére ilyenfajta etnikai probléma nem érinti (még-már, vagy most éppen), de nem sírok utána, van elég bajunk így is. Az előző néhány kormányunk szerencsétlenekből állt, akik, mint kiderült, totálisan alkalmatlanok egy ország vezetésére, ellenben az eladósodottságot kiválóan tudják fokozni, ez vitathatatlan.
Az új kormány jól indult, szimpatikus lépéseket tett, reménykedésre adott okot. De mi a fenéért kell nekik is ostobán viselkedni és buta lépéseket tenni? A gazdasági lépésekkel egyetértek, oké, csinálják másképp, mint mások, ha beválik. De a keret! Az alkotmányozás olyan szerencsétlenül, olyan meggondolatlanul zajlik, hogy elképesztő. Mintha a következő hétre írnának alkotmányt, és beleférne a "majd lesz valahogy"-gondolkodás. Pedig nagyon nem így van. Alkotmányt tíz évre, húsz évre meg százra írnak, nem egy kormányzati ciklusra. Nem ártana előrelátóan gondolkodni, más választásuk úgysincsen. Tényleg nincs.
Őszintén remélem (az hal meg utoljára, ugye), hogy ez csak kezdeti ügyetlenkedés, és megjön majd az eszük idővel és átgondoltabban fognak cselekedni. Muszáj.
UI.: Aki mindebből azt szűri le, hogy "fújj politika", azt jobban sajnálom, mint a szudániakat, mert nem ez a megoldás. A politikával foglalkozni kell, ez irányítja az életünket, és ha elfordulunk tőle, saját életünk irányítását adjuk mások kezébe, s ekkor nem lesz erkölcsi alapunk bármelyik kormányt bírálni. Ez van.
Azért élvezze mindenki az életét, egy van neki. Én így teszek.
