Az emberi kapcsolatok kétemberes munkák, ápolásukhoz nem elég csak az egyik fél érdeklődése, mindenkinek feladata van. Persze sokszor nem könnyű ezt a gyakorlatban megvalósítani, nyilván nem lehet úgy kezdeni a barátságot, mint egy hitelszerződést, ahol megállapodás születik a jogokról és kötelességekről és írásba foglaltaik minden.
A barátságban (igen, orvul leszűkítem az emberi kapcsolatokat a barátságra, mivel ez a skála egyik végpontján van, pozitív irányban) az egyik kulcsszó a megismerés. Megismerkedik két ember (vagy több), s innentől kezdve kezdik szépen lassan kiismerni a másikat, magukban feltérképezik a személyiségét, elraktározzák a számukra pozitív és a számukra negatív tulajdonságokat. Nyilván nem úgy kell ezt elképzelni, hogy előkapom a jegyzetfüzetem, és feljegyzem a dolgokat: "oké, tehát Zsófi nem szereti az AC/DC-t, tehát hülye", hanem gyakran tudattalanul raktározzuk el a másik jellemzőit.
Ha valaki sok tulajdonságban hasonlít ránk (vagy nem sokban, de számunkra lényegesben), akkor barátunkká válhat. Itt folytatódik a felfedezés, és nagyon sok időbe beletelhet, mire akár a legjobb barátunkat is kiismerjük, hiszen gyakran érhet meglepetés bennünket olyan ember részéről, akiről azt gondoltuk, már úgy ismerjük, mint a tenyerünket, pedig nem.
Ha megpróbáljuk a másikat minél jobban megismerni, megérteni, milyen is ő valójában, miket szeret, miket nem (és miért), akkor sokkal kiegyensúlyozottabbak lehetnek a kapcsolataink, egy rakás csalódástól megóvhatjuk magunkat (és barátainkat), például nem kezdjük el szapulni a foltos hiénát, ha Zsófinak ez a kedvenc állata.
Mi a legfontosabb ehhez? Nah? A kommunikáció. Nem csak a beszélgetés és az írás jelent kommunikációt, hiába tartja így a közvélekedés, mindenfajta emberi érintkezés, interakció kommunikáció. Figyeljünk a jelekre, amiket a másik bocsát felénk, próbáljuk őket helyesen értelmezni, érdeklődjünk, legyünk elnézőek, ha apróságról van szó, nem éri meg durcáskodni.
Ha kinyitjuk a szánkat és megbeszéljük a barátainkkal egymás problémáit, jó esélyünk van arra, hogy megóvjuk magunkat az értelmetlen konfliktusoktól.
Biztos recept nyilván nincs, de ez szerintem mérföldekkel jobb, mintha a mónikasóban kísérelnénk meg orvosolni bajainkat, annál is inkább, mert már megszűnt...