Információforrásos szemfelnyitási kísérlet
Ma belenéztem az atv egyik műsorába, ahol Bánó András bácsi beszélget négy politológussal, történésszel, mikor ki ér rá és ki nem jobboldali. Oké, hogy nem várjuk el egy baloldali csatornától a függetlenséget, a hírTV-től sem tesszük, de most nem is ez a lényeg.
Gerő András, aki történész, bírálta a kormány politikáját és egy bizonyos összeesküvés elméletet, amit Orbánék alkalmaznak a politikai kudarcaik leplezésére. A vicces az, hogy ezt egy újabb összeesküvés elmélet megfogalmazásával tette. Nem vagyok benne biztos, hogy ez okos dolog, mivel ha az eredeti elmélet hülyeség, azt egy másik hülyeséggel nem lehet megcáfolni.
Mivel értelmiségi ember, voltak érvei, bizonyos forrásaira hivatkozott, amikre alapozta ítéletét.
Helyben vagyunk.
Minden értelmes embernek van a dolgokról véleménye (azokról legalábbis, amelyek érdeklik őt és/vagy érintik) és nagyon nem mindegy, hogy milyen információforrásokra támaszkodik álláspontja kialakításakor. Nyilvánvalóan más az értéke annak, ami egy kevésbé megbízható forrásból származik (vö. szomszéd Mariska néni, Fókusz, Bors) és más annak, amely több és megbízható forrásra támaszkodik (pl. előadáson mondták, megbízható újságban olvastam stb.).
Ha tehát okosak akarunk lenni, utóbbi módszert választjuk és UTÁNANÉZÜNK a dolgoknak, nem hisszük el az első szembejövőnek a véleményét.
Bonyolítja a témát, ha a forrást ismerjük vagy szeretjük, netán tiszteljük, mert ennek jobban elhiszünk bármit, igazságtartalmától gyakran függetlenül.
A fő tehát: gondolkodni, tájékozódni, nem elhinni mindent, mert fennáll a félrevezetés veszélye, ha pedig ez megtörtént, sok mindenre rávehetnek bennünket, amit esetleg nem akarnánk és kárunk is származhat belőle.
Gerő András, aki történész, bírálta a kormány politikáját és egy bizonyos összeesküvés elméletet, amit Orbánék alkalmaznak a politikai kudarcaik leplezésére. A vicces az, hogy ezt egy újabb összeesküvés elmélet megfogalmazásával tette. Nem vagyok benne biztos, hogy ez okos dolog, mivel ha az eredeti elmélet hülyeség, azt egy másik hülyeséggel nem lehet megcáfolni.
Mivel értelmiségi ember, voltak érvei, bizonyos forrásaira hivatkozott, amikre alapozta ítéletét.
Helyben vagyunk.
Minden értelmes embernek van a dolgokról véleménye (azokról legalábbis, amelyek érdeklik őt és/vagy érintik) és nagyon nem mindegy, hogy milyen információforrásokra támaszkodik álláspontja kialakításakor. Nyilvánvalóan más az értéke annak, ami egy kevésbé megbízható forrásból származik (vö. szomszéd Mariska néni, Fókusz, Bors) és más annak, amely több és megbízható forrásra támaszkodik (pl. előadáson mondták, megbízható újságban olvastam stb.).
Ha tehát okosak akarunk lenni, utóbbi módszert választjuk és UTÁNANÉZÜNK a dolgoknak, nem hisszük el az első szembejövőnek a véleményét.
Bonyolítja a témát, ha a forrást ismerjük vagy szeretjük, netán tiszteljük, mert ennek jobban elhiszünk bármit, igazságtartalmától gyakran függetlenül.
A fő tehát: gondolkodni, tájékozódni, nem elhinni mindent, mert fennáll a félrevezetés veszélye, ha pedig ez megtörtént, sok mindenre rávehetnek bennünket, amit esetleg nem akarnánk és kárunk is származhat belőle.
UI.: A témát a teljesség igénye nélkül tálaltam föl, pusztán "szemfelnyitás" végett. Ha minden részletre kiterjednék, az már kóros túlsúlyt jelentene a blog műfajában.
