Könyvtármese

Ma könyvtárban voltam. Ez nem lenne különleges dolog, ám nem hagyományos módon voltam ott, nem bizony! A furfang az a történetben, hogy nem kölcsönöztem semmit, csupáncsak visszaszolgáltattam a könyvtárnak jogos tulajdonát, melyet még korábban vettem ki és igénybe. Most hazudtam, bár nem nagyot, kicsit. Több könyvet vittem vissza több helyre, ami az előbbi meséből nem derült ki, pedig biztos sokan kíváncsiak voltak rá, bocsánat.
No, most hogy tisztáztunk mindent, folytathatom a mesét. A kispesti könyvtárban semmi érdekes nem történt, ám onnan metróval kellett tovaközlekednem a KK-ba. A metró meg olyan közlekedési eszköz, mint tudjuk, amelyen más szabályok érvényesek, mint a világ egyéb pontjain és mindig történik valami érdekes. Hát ma nem.
A Kálvin téren viszont, ahogy a Könyvtár épülete felől haladtam a metró felé (végezvén), mindenki szembejött velem, senki sem ment arra, amerre én, ami kicsit zavaró volt, lássuk be. Az összes embernek hirtelen délután kettőkor akadt dolga a könyvtárban? Nyilván, hogyispersze, miért is ne?
Ám pozitívum, hogy ordibáló német lányokkal nem találkoztam, nem mintha bajom lenne velük, csak picit bosszant, hogy ordibálnak meg hogy németek.
Itt a mese vége, aki nem hiszi, járjon utánam.