Konrétumok vagy Magdi anyus?

Nem akarok proletár mentalitással a politikusok szerintem helyes viselkedéséről írni, mert az egyrészt engem minősítene, másrészt semmi értelme nem lenne, de az azért mégiscsak vicces, hogy az Országházban a "megszorítás" szó jelentéséről folyik a vita ahelyett, hogy a részleteiről lenne szó. Fontos a jelentése is, persze, hogyne lenne az; állandóan helyesen kell használni a nyelvet, a politikában pedig pláne lényeges, hogy milyen helyzetben milyen szavakkal "adjuk el" a mondandónkat. De az egész lényegének nem ennek kéne lennie.

Ma jelentette be Matolcsy és Navracsics a rövid és hosszútávú gazdasági lépéseket, amelyeket akár megszorítóaknak is nevezhetünk (ahogy teszik ezt a szocialisták, érthető módon: ne csak ők szorítsanak már meg, noh). Ha már itt tartunk, az ellenzék a konkrétumokat hiányolja az egészből, én meg, ha már itt tartunk, az ellenzéket magát hiányolom, Torgyán doktort, Schmuck Andort, meg Magdi anyust. Ízlések és pofonok különbözőek, ámde abban azért illene megegyeznie a tisztelt képviselőknek, hogy mit is keresnek ott és kiket is képviselnek, mert nem mindig tűnnek ám méltónak a felelősségteljes állásukra, valljuk be.

Mi meg, itt alant abban csöndben megegyezhetünk, hogy az egész világnak (s így az országnak és a vezetésének is) az a lényege, hogy az emberek többsége boldogan éljen, békében és legyen értelme az életének, örömöt találjon. Ezekhez a "makrofilozófiai" dolgokhoz képest egy bankadó igencsak alantas dolog, nem?