Spontán kuglóf.

Ez a mai bejegyzés teljesen spontán íródott, nem határoztam meg előre a témáját, a tartalmát, csak elkezdtem írni és a végén meglepődtem, mi kerekedett ki belőle. Remélem, nem hiába:)
Közeleg a karácsony, ami öröm. Minden ismerősöm kedvesebb lesz egy kicsit, többet mosolygunk egymásra, jó együtt lenni. Ilyenkor a mindennapi, apró kis figyelmességek nagyon jól tudnak esni az embernek, főleg, ha látja maga körül a többieket, akik rohannak az ajándékok után, hömpölyögve az általuk létrehozott tömeggel, idegeskedve a maguk okozta helyzettől. Ilyenkor hálás vagyok, hogy én nem ilyen lettem. Kicsit kezdem átértékelni a karácsonyt, nem is kértem semmit, elég lesz, ha kicsit egymással foglalkozunk és olyan ajándékokat adunk egymásnak, aminek a másik tényleg örül, s érződik rajta, hogy szeretettel és törődéssel választottuk ki, nemcsak vettünk neki valami ostobaságot. Sokkal jobb érzés ilyet adni, elvégre - bár közhely - a karácsony mégiscsak a szeretet ünnepe, ám nem önmagától az; mi tehetjük azzá, ha eléggé akarjuk. Szerintem akarjuk, mert megéri. Ha a szeretet és a vidámság vezérelné legtöbb cselekedetünket, a világ egy árva fillér nélkül is sokkal jobb hely lenne a mainál. Remélem, engem az vezérel.